2014. január 25., szombat

Kedvenc könyveim II. - Martialis: Költők, ringyók, pojácák

Minden válogatás mellett is felnőtt tartalom. 

Még egy éve kezdtem el kedvenc, könyvespolcaimon megtalálható könyveim bemutatását, amit aztán az első írás után egészen mostanáig hanyagoltam is. De hát ami késik, az nem múlik (lásd: az idei tél!), úgyhogy  jön a folytatás! Ezúttal nem egy régi kötetről lesz szó. Nem is értékes különösebben, ha pénzügyileg nézzük. Igazából számomra az értékét az adja, hogy kiktől kaptam, és az, hogy jó szívvel adták. Névnapomra ajándékozták 2004. március 24-én legkedvesebb barátaim, a szombathelyi -néhai- Berzsenyi Dániel Főiskola klubjában, sörözgetés mellett.

Éppen megbotránkozunk a kötet nyersességén, 2004.III.24-én.
Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák című válogatáskötetéről van szó, amelynek verseit Csehy Zoltán fordította magyarra, egészen virtuóz, ám 18-as karikát bőségesen kiérdemlő nyelvezettel. Csak kevés példát hozok, mert bár az elektronikus papír sok mindent elbír, de hát azért no...
Hogy milyen a könyv? Mondja el Martialis maga egy epigrammával (7,90.):

"Szétkürtölte Mathóm: könyvecském túl egyenetlen.
Hogyha igaz, Matho - lám! - zengi dicséretemet!
Umber s Calvinus csak egyenletesen dalolászik,
könyvük, Creticusom, rossz, de egyenletesen!" 

A könyv rövid, ám szaftos. Íme, Martialis a rövidségről, kivételesen saját fordítással, hogy még élesebb legyen, mint Csehyé (3,83):

"Szóltál, Cordus, hogy fogjam verseimet rövidebbre:
tégy úgy, mint Khioné, kapd be, amekkora van!"



Martialis maga volt a megtestesült szemétség, olyan volt, mint Dr. House és Jockey Ewing közös tanítványa, aki egy hideg téli hajnalon, hídalatti alvás közben rádönt egy halom jeget:

"Irodalmi tűzeset (11, 93)

Lánglelkű Theodorus váteszi háza leégett.
Phoebus, jól van ez így? Boldog a múzsasereg?
Kész bűntény, rettentő vétke-hibája az égnek,
hogy házával nem lett por a ház ura is!"

Martialis képes néhány mondattal felvázolni az általa megvetett személyek portréját, hogy aztán rögtön forró tűket szurkáljon a körmük alá. Vagy kés a hátukba.

"Mily őszinte Chloé, hét férjét vitte a sírba:
ÍME AZ ÉN MŰVEM - véste belé - EZ A SÍR!"

Kétségtelen, hogy önkritika is vegyül költőnkbe:

"Orcádat dícsérem, a lábad, vagy karod ívét:
"Meztelenül látnál!" - Galla, csak azt csacsogod.
Mégsem jössz a közös fürdőbe velem soha, Galla,
félsz, hogy meztelenül nem leszek egy Adonisz? (3,51.)"

avagy:

"Meglepetés (10,40.)

Rátörtem, hisz a hír fecsegte, hogy nőm,
Polla s egy buzi összejárogatnak
titkon. Nem buzi ez! Mily aljas egy vád!"

Martialis elképzelt portréja 
Versikéi közül a legerősebbek a római emberek nemi életét kifigurázó epigrammák, amelyek többnyire durvák, erősen szexuális jellegűek, de azért van amit le lehet írni ide mézesmadzagnak:

"Líbia-szerte nejed, Gallus, rossz hírbe keverték:
nincs zsugoribb - mondják - asszony a föld kerekén!
Csak meddő locsogás! Nem vett el még soha semmit,
ellenben bárhol, bárkinek adni serény! (2,56.)"

"Azt kérded, Themison - Fabullusom -, miért
nőtlen? Kell-e nej ott, ahol hug is van? (12,20.)"

"Egy éjjel négyszer tudok, ám Telesilla, veled még
négyévente az egy is csak alig sikerül! (11, 97.)"

"Lesbia esküdözik: sose dugták ingyen. Ez így van.
Hogyha kefélni akart, épp eleget fizetett. (11,62.)"

"Száz dolgot kezd el Sestorius, és sose végez.
Hogyha netán kamatyol, eljut a csúcsra azért? (3,79.)"

Ez csak ízelítő, valójában a legjobbakat nem kívántam elsütni itt, ráadásul komolyan durva versekről van szó. Maga nagy költőnk, Janus Pannonius is próbálkozott Martialis utánzásával, de mindkettőt olvasva, ki kell jelentenem, hogy a közelébe sem jutott. Az ókori kultúra szerelmeseinek mindenképpen javaslom olvasásra Martialist, méghozzá Csehy fordításában, mert lényegesen közelebb áll az eredetiekhez, mint a megszépített átfogalmazások, amelyek korábbi gyűjteményes kiadásokba (pl.: Római költők antológiája) bekerültek. Hiába, az ókort nem csak Vergilius felől kell megismerni, hanem a kevésbé fennkölt, ám legalább annyira valóságos másik oldaláról is: olvassunk Martialist, pompeii-i falfeliratokat és bepillanthatunk egy másik Rómába is.

A kötet durvaságait már az a bejegyzés is előrejelzi, amit annak átadásakor néhány barátom beleírt:

"Gondolkodtunk rajta, hogy merjük-e a nevünket adni ehhez a könyvhöz... 
...aztán mertük. Boldog névnapot! 2004.03.24."

Köszönöm nektek a mai napig! :)













2014. január 9., csütörtök

Könyvajánló - A feministák Kánaánja

Gioconda Belli: Nők országa

Bp.: Libri, 2013


Sikerült ismét kifognom egy remek könyvet. A "remek" jelző természetesen idézőjelben és kínos szemforgatással vegyes mosolygással értendő. Újabb eset, mikor sírom vissza öreg barátomat, a cenzúrát. Persze, ha tudtam volna olvasás előtt, hogy kiféle-miféle hölgy ez a Gioconda Belli, akkor éppen ilyen kötetre számítottam volna. Ám e cseppet sem figyelemre méltó hölgyről soha nem hallottam ezt megelőzően, így könnyedén feloldozom magam eme bűn alól. Belli könyve is csak azoknak kiváló, akiknek Bacon jó festő és nem szalonna. Pedig lássuk be Bacon pocsék festő, akármekkora képtelen összeget fizetnek is egy képéért.

Visszatérve azonban a könyvhöz. Abban bíztam, hogy kapok egy klassz utópiát, melyben kiderül, hogy a nők sem irányítanák jobban a világot, hanem az elfajult egyenlőségmánia egy új feminista 1984-et szül. De nem szült, ami mondjuk feministáknál nem is túl meglepő... Sajnos Belli komolyan azt hiszi, hogy a hölgyek világuralma valamiféle új Kánaánt hozna, ami valljuk be, elég merész feltételezés, tekintetbe véve, hogy két férfi közel sem tudja annyira utálni egymást, mint két nő. Nem különösebben rajongok Puzsér Róbertért, de maximálisan igaza van, mikor írásában az egyenlőséget (pontosabban a szerintük elképzelt egyenlőséget) erőszakosan hajszolók torz világképéről írt.
A Gioconda Belli által elképzelt országban kitör egy vulkán, mely olyan anyagokat juttat a levegőbe, amely a férfiak tesztoszteronszintjét lecsökkenti éppen a választások előtt, ezáltal azok olyan enerváltakká válnak (biológiából elégtelen), hogy egy LÁB-nak (Ledér Álmok Baloldala)  nevezett csupanő csipetcsapat cseppenhet a hatalom csúcsára. Eme mélységesen felvilágosult nőcsoport aztán drasztikus módszerekkel megkezdi a kitalált Faguas nevű ország briliáns vezetését a feminista mennyország felé. Megismerjük a kommunista kisebbrendűségi komplexusban szenvedő élcsapatot, amelyben minden nő okos, csinos és Superman csak azért nem csatlakozhat hozzájuk, mert egy (nyúl)farokkal elmarad tőlük. Támogatják a jót, a szexista férfiakat érdemük szerint megbüntetik, és olyan mélységesen támogatandó programokat valósítanak meg, mint:
1. minden állami állásból kirúgják a férfiakat és nőkre cserélik őket,
2. minden egykori családfőt köteleznek otthoni munkára, mint mosás-vasalás-porszívózás-pelenkázás, valamint:
3. Bevezetik a parlamentben a női kvótát, amely ezúttal 100% lesz, a demokrácia és egyenlőség jegyében természetesen.

Ám a gonosz reakció nem tétovázik és a kedves, szeretetre méltó elnöknő ellen érthetetlen okból merényletet szervez, mely élet és halál közé veti a jobb sorsra érdemes hősnőnket. Írónk az elnökasszony haláltusája közben különböző tárgyak kapcsán írja le az eseményeket, váltakozva ugrál múlt és jelen között. A módszer nem túl jó, leginkább unalmas. Belli természetesen annyira egyoldalúan mutatja be a világot, amennyire az csak egy bigott és elfogult feminista képes, miközben ő vádol másokat bigottsággal és egyoldalúsággal.

Mondjuk azonban ki, hogy kicsoda is ez a Gioconda Belli. Egy egykori sandinista-marxista "forradalmár", aki láthatóan mai napig nem nőtt ki abból, hogy holmi pusztán fejben megteremthető ideákat próbáljon ráerőszakolni mindenkire. Kóros kisebbrendűségi érzését visszaadják költeményei is, mert bánatomra azokat is ír. Noha a XX. század a bizonyíték rá, hogy minden utópia hajszolása tömeggyilkosságba torkollik, az ilyen típusú idealistáknak ez nem számít. Ők azok, akik szerint az igazságot az 50%-os (vagy mint itt, 100%-os) női kvóta jelenti és nem a választás szabadsága, vagy a posztra való alkalmasság. És ők azok, akik jobbá teszik az életeteket, ha bele is döglötök!

Összefoglalva:
Sajnos a Nők országa nem egy jó könyv. Közel sem olyan tiszta elveiben mint Lüszisztraté harca a békéért Arisztophanésznál, melyet szex általi zsarolással próbál elérni (és Bellinek még humora sincs). Merle Védett férfiak-ját sem éri el (mellesleg szerintem ez a legjobb Merle könyv), ami klasszisokkal elképzelhetőbb és kevésbé sértő. A történet vontatott és nem hihető, a karakterek nullák, a mondanivaló óvodásoknak való badarság. A stílusa nem túl rossz, és a téma választása jó. Ez utóbbi nagyobb koponyát és realista feldolgozást érdemelt volna. Kár, kár, kár...

Osztályzat:
Öt sminkasztal a tíz parlamenti székhez.

5/10
Mellesleg csatolom Belli egyik hm... "költeményét" is, merthogy ő elsősorban költő, le akartam fordítani, de úgy döntöttem, nem éri meg a fáradságot:

MENOPAUSE

So far,
all over the world,
women have survived it.
Perhaps it was that our grandmothers were stoic
or, that back then, they weren’t entitled to complain, 
still they reached old age
wilting bodies
but strong souls.
Now, instead,
dissertations are written on the subject.
As early as thirty agony sets in,
Foretelling the catastrophe.

A body is much more than the sum of its hormones.
Menopausal or not
a woman remains a woman,
beyond the production of secretions or eggs.
To miss a period does not imply the loss of syntax
or coherence;
it shouldn’t lead to hiding
as a snail in a shell,
nor provoke endless brooding.
If  depression sets in
it won’t be a new occurrence,
each menstrual cycle has come to us with tears
and its load of irrational anger.
There is no reason, then,
to feel devalued:
Get rid of  tampons
and sanitary napkins!
Use them to light a bonfire in your garden!
Be naked
Dance the ritual of aging
And survive
Like so many
Before you.