Magyarország
hadtörténete III. :Magyarország
a Habsburg Monarchiában 1718-1919
Szerk.:
Hermann Róbert
Budapest:
Zrínyi, 2016
488
oldal
Új
magyar hadtörténelmi összefoglaló? Naná, hogy könyvajánlóban,
könyvkritikában a helye! Na meg a polcomon.
Március körül került a könyvesboltok polcaira a Magyarország
hadtörténete III.: Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718-1919
című kiadvány, amely arra vállalkozott, hogy a 80-as években még
szocialista felfogásban íródott kétkötetes – ideológiai
maszlagot leszámítva egyébként nem rossz - összefoglalót váltsa
majd ki, de legalábbis ellenpontozza.
Talán
szerencsés is, hogy a III. kötettel indult a sorozat, mivel ez az a
korszak (a 48-49-es szabadságharcot leszámítva), amelyről a
legkevesebb hadtörténelmi kiadvány jelent meg Magyarországon.
Különösen 1945 óta számított páriának ez az időszak, hiszen
1718 és 1918 között nincs önálló magyar hadügy, s a magyar
katonák – a közvélekedés szerint, amelyet hibás történelmi
szemlélet sulykolt – „idegen érdekekért” ontották vérüket.
Bizonyos esetekre ez talán igaz volt (1859, 1866), de Trianon után
igen nehéz lenne komolyan azt állítani, hogy a magyar katonák az
I. világháborúban nem magyar érdekekért küzdöttek! A Habsburg
uralkodók – akik, nem győzöm mindig hangsúlyozni, magyar
királyok is egyben -, néhány kivételtől eltekintve alapjában
nem zsarnokoskodtak az ország felett. Nem is tudtak volna, mivel
akkor nem léteztek még a modern diktatúrák kifinomult
terrorszervezetei, technikai apparátusa, sem az ideológiák,
amelyekre ilyen rendszert lehetett volna telepíteni. Királyaink
őrizték az ország archaikus berendezkedését, amely modernitástól
való idegenkedése mellett a magyar nemzet vezető helyét is óvta
az országon belül. Ideje hát, hogy a Monarchiát (és nem csak az
1867-1918 közötti „klasszikus” OMM), rehabilitáljuk. Ehhez
óhatatlanul kellenek az olyan kötetek, mint ez, amely bemutatja,
miként harcoltak közösen közös ügyekért az osztrák
gyalogosok, a magyar huszárok, a cseh vértesek, a lengyel ulánusok
és a horvát határőrök.
Ez
a korszak is sok dicsőséget hozott a magyar névnek. A huszárok
ekkor lettek azzá az európai hírű lovassággá, amelynek
köszönhetően a mai napig van a francia vagy a perui hadseregben
huszárezred! És nem csupán közkatonák voltak a Habsburg
haderőben, hanem olyan kiváló magyar tábornok is, akik megállták
a helyüket a korszak neves vezérei ellen is: gróf Nádasdy Ferenc,
Hadik András, Kray Pál, Alvinczy József, Benedek Lajos. Őket nem
szerencsés negligálni a magyar hadtörténelemből, mert az
kevesebb lesz nélkülük.
A
kötet alkotói gárdája illusztris nevekből áll, mondhatni
hadírói all star válogatott. Hermann Róbert egyértelműen az
1848-49-es szabadságharc legfontosabb kutatója Gyalókay Jenő óta
(sőt, alighanem már őt is előzi), neve minőséget jelent, ezért
külön öröm számomra, hogy ő volt s szerkesztő. Ám Hermannt
leszámítva is a modernkori magyar hadtörténelmet kutatók krémje
ötlik szemünkbe, ha a különböző fejezetek íróit nézzük:
Lázár Balázs, Csikány Tamás, Krámli Mihály, Pollmann Ferenc,
de bárkit mondhatnék a listáról.
Kedvenc
fejezetemet Lázár Balázs írta, mivel olyan korszakról kellett
összefoglalót írnia, amiről a legtöbb nívós munka
Magyarországon (és Ausztriában is) még a Monarchia létezésének
idején készült… Az 1741-1815 közötti korszak a tömeghadseregek
kora, ráadásul az a korszak, amikor az osztrák (és magyar)
katonák a világ legjobbjai között voltak számon tartva. Ez a
fehérkabátos gyalogság és a huszárportyák világa, benne olyan
gigantikus összecsapásokkal, mint a Hétéves háború, amely akár
viselhetné az első világháború nevet is. Az ember bőven talál
csemegéket az összefoglaló jellegű leírásban is, számomra
ilyen nóvum volt Wurmser tábornagy festménye, amelyen egy
magyarnak tűnő német tiszt nézett rám huszáruniformisban.
Zseniális történelmi apróság, hogy ez a „Habsburg” generális
mennyire huszárrá vált!
A
Hermann által írt 1848-49-es fejezet elég vérszegény, ami az író
személyét ismerve csak a terjedelmi korlátnak tudható be, illetve
annak, hogy számtalan publikáció és összefoglaló van már róla,
így el lehetett tolni a hangsúlyt kevésbé ismert korszakok
javára.
Kiválóak
a dualista korról és a világháborúról írt összefoglalók is.
Bár 488 oldal a kötet, egészen nyilvánvaló, hogy sokszor csak
felszínes bemutatásra kellett szorítkozniuk az íróknak.
Különösen igaz ez kitüntetésekről és az egyenruhákról szóló
fejezetekre. Egész egyszerűen képtelenség egy ilyen speciális
témát 15 oldalon (melyeknek egyharmadát illusztrációk teszik ki)
bemutatni. Erről külön kiadványoknak kell gondoskodni, ez meg
marad a kedvcsinálónak.
A
kiadásról:
A
kötet gyönyörű, minőségi kiadvány. Nekem tetszik a minimalista
külső mögött elbújtatott reprezentatív belső. Rengeteg a remek
illusztráció és a térkép, amelyek látványossá, elképzelhetővé
és könnyebben érthetővé teszi a korabeli katonaéletet és
háborúkat. Számomra persze jobb lenne egy kevésbé illusztrált,
de tartalmilag részletesebb mű, de be kell látnom, hogy
valószínűleg pont ilyen kiadványok kellenek, ahhoz hogy
valamilyen szinten a hadtörténelem ismét feljebb kerüljön a
népszerűségi ranglistákon. Mert ez azért ismeretterjesztő
kiadvány is, minden profizmusa mellett. A témával igazán
foglalkozók számára sok újdonságot nem fog adni, azt leszámítva,
hogy végre szépen összefoglalva kapjuk meg ezt a 200 éves
korszakot. Ám összefoglalókra nagyon is szükség van, mert a
történelem események láncolata, és távolról nézve az
történések logikája sokszor jobban megfigyelhető. A hangyát
nézve gyönyörködhetünk a rovarban, de nem érthetjük meg a
hangaboly működését. Ezért remek, hogy lesz végre egy új
szemléletű hadtörténelmi összefoglaló. Alig győzöm kivárni,
hogy megjelenjen a többi része, szívem szerint már rohannék
megvenni!
Egyébként
a kiadás formátuma és kinézete feltűnően ugyanolyan, mint
Hermann Róbert néhány korábbi 1848-49-es szabadságharcról
kiadott összefoglaló műve esetén, amelyek szintén a kemény
szakmaiság és az ismeretterjesztés határán egyensúlyoznak.
Egy
problémám van csupán. Az ismertterjesztő kiadás ötlete remek,
ugyanakkor sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy tömegek fogják
kicsengetni érte a 9900,-Ft-os summát, amely egy magamfajta
könyvtáros havi fizetésének csaknem tizede… Tényleg remek
műről van szó, de 10 ezer Forint nagyon sok érte. Félek tőle,
hogy kevés könyvespolcon fog felbukkanni a mű (pláne ha azt
nézem, hogy 4 kötet, ami így 40 ezer…), és pont azt a célt nem
éri majd el, ami megvalósítható lenne általa.
Pontszám:
Nyolc
puskagolyó a tízből.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése